A lágyítószerek osztályozása

A lágyítószerek főként alifás kétbázisú sav-észtereket, ftalátokat (beleértve a ftalátokat, tereftalátokat), benzol-poliésztereket, benzoátokat, poliolokat, klórozott szénhidrogéneket, epoxidokat, citromsav-észtereket, poliésztereket és így tovább tartalmaznak. Jelenleg több ezer lágyítószert fejlesztettek ki és gyártanak a világon, amelyek közül 300-400-at szélesebb körben használnak, és körülbelül 100-110-et Kínában gyártanak.
Számos orvosi műanyag termék, például katéter, infúziós zacskó stb. is tartalmazza ezt az anyagot. Több mint 100 féle lágyítószer létezik, amelyeket az 1920-as évek vége óta használnak, és a ftalátok gyorsan felváltották az akkoriban lágyítóként használt büdös és illékony kámfort. 1935-ben, a polivinil-klorid ipari előállításával a ftalátokat szélesebb körben alkalmazták, és fokozatosan a lágyítószerek fő csoportjává váltak, és a lágyítószerek teljes kibocsátásának körülbelül 80 százalékát adták. Ez a fajta lágyító jó vízállósággal és olajállósággal rendelkezik, szobahőmérsékleten színtelen átlátszó olajos folyadék, nehezen oldódik vízben, könnyen oldódik metanolban, etanolban, éterben és más szerves oldószerekben. A lágyítók, így a ftalátok is csak iparban használható petrolkémiai termékek, egyáltalán nem legális élelmiszer-adalékanyagok, mérgezőek, ezért élelmiszerekhez, gyógyszerekhez, egészségügyi termékekhez tilos hozzáadni.